TÍZEDIK FEJEZET
Merk az erdőbeli tisztáson állt, szemben hét támadójával, míg a nyolcadik már holtan feküdt a lábánál. Az útonállók szájtátva hátráltak. Most már tiszteleték, látszott a szemükben. Felismerték, hogy hatalmas hibát követtek el, mikor egy könnyen elintézhető utazónak nézték.
- Belefáradtam az öldöklésbe - közölte Merk nyugodtan, mosollyal az arcán. - Szóval ma van a szerencsenapotok. Van egy esélyetek. Forduljatok meg és tűnjetek innen.
Hosszú, feszült csend telepedett közéjük, miközben egymást nézték.
- Megölted a barátunkat… - mondta az egyik.
- A volt barátotokat - javította ki Merk. - És ha tovább folytatod, te leszel a következő.
A tolvaj összevonta a szemöldökét és megfogta a botját.
- Még mindig heten vagyunk ellened. Tedd le lassan a késedet, emeld fel a kezede
