KILENCEDIK FEJEZET
Kyra rendületlenül törtetett előre a sűrű hóesésben. A lábánál baktató Leo volt az egyetlen teremtmény, akit a tengernyi fehérségben látott. A hó az arcába csapott, alig pár lépésnyire lehetett csak ellátni. Az egyetlen fényforrást a vérvörös hold hátborzongató izzása jelentette, már amikor nem takarták el a felhők. A hideg a csontjáig hatolt. Már most átfagyott, pedig csupán néhány órája jött el az otthonából. Hiányzott neki apja meleg erődje. Elképzelte, hogy a kandalló előtt ül, szőrméken, forró csokoládét iszik és könyvet olvas.
Próbálta kiűzni ezeket a gondolatokat a fejéből és megkettőzte az erőfeszítését. Meg akart szabadulni eddigi életétől, amelyet az apja jelölt ki számára, mindegy mi az ár érte. Nem akart hozzámenni egy olyan emberhez, akit nem szeretett, fő
