NYOLCADIK FEJEZET
Alec apja kovácsműhelyében állt, a hatalmas, gyűrődésekkel teli üllő mellett. Izzadtan, frusztráltan próbálta kikalapálni magából a haragot. Még csak most töltötte tizenhatodik évét, alacsonyabb volt a kortársainál, viszont erőseb, hála a kemény munkának. Széles válla, hosszú hullámos, matt fekete haja passzolt a szeméhez. Alec nem adta fel könnyen. Az életét pont olyan nehezen kovácsolták, mint a vasat. A tűz mellett ült, kézfejével állandóan elsöpörte a szeméből hosszú haját, és az imént kapott híreken tépelődött. Sosem érzett még ilyen kétségbeesést. Újra és újra lesújtott a kalapácsával, miközben az izzadság a homlokáról az izzó vasra cseppent, sistergő hangot adva. Minden baját megpróbálta kikalapálni…
Egész életében irányítani tudta a történéseket és keményen dolg
