ÁRVIZES GYEREK
Mariska foszlott kis kartonruhában érkezett Futóékhoz, derekára csavart kendővel. Az ebédlőben, ahol állva maradt, tócsa keletkezett körülötte, mert a cipőjéből szivárgott a víz, ha mozdult, szörcsögött a cipő, lábujjai ijedten tapogtak a vízben.
– Gyere, megfürdetlek – mondta Futóné és kihámozta a nagykendőből, kartonruhából, mely alatt pőrén bújt meg teste.
– Bugyid nincsen? – kérdezte Gizi, Futóék mindenese szemrehányóan. – Képzelje, árvizes gyereket vettünk ide, újságolta a vicinek. – Nincsen annak se inge, se bugyija, csak csontja, meg bőre. A cipője a lábához madzagolva, csak úgy csurog belőle a víz. Máris összekente a parkettámat. Lesz nekem elég bajom vele.
Mariska ezalatt riadtan állt a fürdőszobában. A melegen zubogó vízsugár valami varázslatot sejtetett vele,
