NAGYMOSÁS
Felültette a gyereket a villamosra, jobbról-balról megcsókolta és anélkül, hogy integetett volna, elsietett. Máskor ott maradt a járdaszigeten, amíg az ablakra lapított orrocska el nem tűnt, de most megfordult, keresztülvágott a kocsiúton s bekanyarodott egy mellékutcába. Csak a nagyanyjához megy, nyugtatgatta magát, ott jó dolga lesz. A zsebébe kis cédulát dugott, „add át szépen nagyanyának”, mondta neki s Andris megzörgette zsebében a cédulát, hogy jól van, megértette…
Mintha hajóra ültette volna Andrist. Valahol olvasta, hogy menekült gyerekeket indítottak útnak, hajóra rakták őket, nyakukban egy cédulával a jó emberek gondjára bízva… Andriska csak Kőbányára utazik, még ma este kimehet hozzá ha akar, s mégis az volt az érzése, hogy valami ismeretlen hullámzás dobálja már a g
