VASÁRNAPI LÁTOGATÁS
A kislány feszengve ült a díványon. Milyen gödrös dívány és milyen csúnya sötét díványpárnák, gondolta s ujjával finnyásán odébb tolta a hervadt kelimpárnákat.
– Nem jól ülsz? – kérdezte Apa mosolyogva, s ő úgy érezte, minden ok nélkül mosolyog, mert mi mosolyognivaló van azon, hogy ő nem jól ül.
– Köszönöm, Apa, jól ülök – mondta udvariasan, s eszébe jutott, hogy azelőtt sose köszönt meg semmit, mint ahogy Apa se mosolygott mindenen.
Most meg kell várni, amíg Apa reggelizik, aztán sétálni mennek, nézik a kirakatokat, addig legalább nem kell beszélni. De mindig nem lehet kirakatot nézni. Apa végül is türelmetlen lesz. Aztán tovább sétálnak.
Apa beviszi a cukrászdába s ő addig eszi a krémes-habos süteményeket, amíg karcolást nem érez a szájpadlásán, szinte marja már
