Palotai Boris 1950-ben József Attila-díjat kapott a kötet címét viselő írásért. A gyűjtemény darabjai egy már eltűnt világ mozaikjaiként összeállnak egy nagy, nyomasztó kor-ikonná. A mindennapi életbe beszűrődő politika és az aktuális világrend azonban csak hátteréül szolgál a történeteknek. Sokkal fontosabb az egyes ember, aki ebben a díszletben mozog. A kisemberek sorstörténetei, melyek az emberi méltóságról, a humánumról, az élet terhéről, a nyomorról, fájdalomról, a boldogulás kényszeréről szólnak. Tiszta stílusú írások ezek, melyek ugyanúgy nem bővelkednek „fölösleges” díszítettségben, mint az általuk ábrázolt emberi sorsok.