BABFŐZELÉK
– Ide megyünk? – kérdezte barátom s összemorcolt szemöldökkel nézte a vendéglő cégtábláját. – Húsz esztendővel azelőtt jártam itt. Azóta elkerültem a környékét is. Mert volt egy emlékem, amelytől még évek múltán is kivert az izzadtság.
Lenyomta a kilincset, előresietett, mintha nyomokat keresne.
– Itt ültem ennél az asztalnál és olyan éhes voltam, nem is tudok hasonlatot találni rá, hogy milyen. Az az éhség semmihez sem hasonlított. Nyersebb és szúróbb volt minden egyébnél. Autószerelést tanultam akkor s a szerszámok lehúzták a vállamat, amelyet sehogy sem tudott egyensúlyban tartani a köleskása vagy a szomszéd kertből lopott félig érett gyümölcs. Egyszer a Rózsa-dombra mentünk a mérnökkel meg a segéddel egy autószerelési munkára. Reggeltől délig dolgoztunk, a mérnök elugrott
