ANYA TANULNI KEZD
Ahogy a hagymát metélte, a kés egyenesen az ujjába szaladt. A hagymaszeleteket befutotta a vére, melytől azok pikkelyszerűek, síkosak lettek. Zsebkendőbe tekerte a kezét és hirtelen sírni kezdett. Nem érzett fájdalmat s mégis csorogtak a könnyei, egyik a másik után. A torkára meg mintha párnát nyomtak volna, s a degeszre tömött vánkoson át küszködne kifelé a hangja. Megrázta fejét, legyintett és újból munkához látott. De a szorítás csak nem engedett, könnypácos arccal hajolt a lábasok fölé és ismét kibuggyant belőle a sírás.
– Kapunk vacsorát? – kiáltott át a szobából a férje s már jött is kifelé, újságokkal a hóna alatt, homlokára tolt pápaszemmel.
– Gyorsan vacsorát – mondta a fia is, aki a konyha sarkában mosakodott s prüszkölve, fújva locsolta magára a vizet, egész
