TŰZHELY
Nem tudta, hogyan kezdjen hozzá. Homloka mögött a szavak eleresztették egymás kezét, elkódorogtak, mint ligetben gyerekek, sehogy sem tudta összeterelni őket. Etus, özvegyasszony lánya teát erőszakol belé, vizes ruhát rak a fejére.
– Holnapra semmi baja – mondja, s ebből tudja, hogy rosszabbul van, mert Etus nemigen nyitja vigaszra a száját. A szűk élettől mintha bütyök nőtt volna a szívén.
– Cseréld meg a párnát alattam – mondja, s az összegyűrt takarót kaparássza, mert megint beleállt a fájás a testébe s most már kimondja, amire hajnal óta készülődik, hogy Gyulát szeretné látni, legkisebb fiát. Sürgönyözni kéne neki, ott van rá a pénz a szappanos dobozban. Azt kell sürgönyözni, hogy „Anya beteg”, csak annyit, s ő máris rohan az állomásra, s estére itt áll az ágyánál, sovány ny
