A FIATAL
Ma megmondom neki, gondolja Radics, és összehúzza a homlokát, mintha haragudna. Pedig csak azon töpreng, hogy is lesz az. Kivillamoskáznak a zöldbe, a hűvösbe húzódnak, megisznak valahol egy pohár sört. Aztán ott… Vagy amikor hazasétálnak, útközben.
– Küldjük Szuhait? – fordult feléje Galambosné, a személyzeti előadó, s tömzsi ujjával a papírlapra bök.
– Szuhai… persze… – feleli Radics bűntudatosan, mert már percek óta nem figyel, egyre Mari jár az eszében. Innen az ablakból látja, ahogy a gyár udvarán megvillan pettyes szoknyája… Már csak tenyérnyi látszik belőle, mögötte asszonyok, lányok igyekeznek, de a sok tarkaság közül kibújik a pettyes foltocska.
– Szuhai György – mondja gyorsan – rendes, komoly fiú – s a nyomaték kedvéért biccent.
– Fejlődőképes – segít Galambosné, s
