ROZI
Ma lehet valamit csinálni – gondolta Rozi, s feltolakodott a zsúfolt villamosra. Keményen előrefúrta magát az ázott szagú ruhák között, nem törődött vele, hogy az utasok ráripakodnak: mit tolakszol? Nincs szemed? No nézd ezt a pondrót!
Egy gyászruhás asszony előtt állapodott meg, egészen picire húzódott, óvatosan szipákolt. Szemügyre vette az asszonyt, párnás kezét, melybe bedagadt a karikagyűrű. Aranyóra bújt ki a ruha ujja alól, jó nagy óra, Rozi lemérte a szemével, szinte a tenyerébe fogta, megemelte. Harminc gramm is megvan – ezért kaphat kolbászt, füstölt húst, oldalast egy egész hónapig. Mert Fuszek bácsihoz, a henteshez fogja vinni, az nem sokat macerálja, hogy honnan, meg miért… Paszulytól is ő vette meg az esőkabátot. Lacipecsenyét meg pénzt adott érte, s egy fazék hordós k
