NEM!
Leszállt a vonatról, a virágüzletben egy csokor rózsát vett. Taxiba ült, s amikor a sofőr a Rózsadombra kanyarodott, megkérdezte: „Jól megyünk?” Óbudára képzelte a Viola utcát.
Egy villa előtt álltak meg. „Ez lenne az?” Tekintélyes villa, félkör alakú lépcsőfeljárat, a terasz is körbefut, piros napernyő virít rajta. Habozva lépett be a kapun. Az utca stimmel, a házszám stimmel. A névtáblát elfelejtette megnézni.
– Zoltán! – Az ablakból integetett Éva, és egy perc múlva elébe szaladt, átfogta a nyakát.
– Itt laktok? Sohasem mondtad, hogy ilyen villában…
– Mit kell azon mondani… Most pofoztuk helyre.
– A tiétek? Azt hittem… – Zoltán elhallgatott. Végigsimított Éva karján.
– Mi bajod?
– Azt gondoltam, hogy Óbudán egy öreg házban…
– Óbudán nem szoktak csókolózni? – Éva a fák közé
