ARANY CSILLAG Ez hát az Arany Csillag – gondolta a lány, s oly hihetetlennek tűnt, hogy ő itt ül a puha zajban, homályos fényben, ahol mindenki ismeri Bondyt, a ruhatáros, a pincér, a trafikos. Hiszen elbújhatott volna vele valami kis kávéházban vagy budai kiskocsmában, talán jobb is lett volna! Tarka abrosszal terített asztalnál ülnének, kenyérdarabkákat mártogatva a pörkölt levébe. S ő közben mesélne Sanyiról, a bátyjáról, aki egyre nógatja, hogy tanuljon ki valami szakmát, még nem késő. Hagyja ott az eszpresszót, ahol rózsaszín fityfirittyel a fején igazgatja a kávéfőző gép csapját, az is mesterség? Szeretné megkérdezni Bondyt, ő mit gondol: menjen szűcsműhelybe, vagy próbálkozzék szövőgyárban. Oly nehéz ellódítani magát attól a tiszta környezettől, amelybe már beleszokott, s egy gyárb