FÜRDŐSÓ
A szoba ablakait sarkig nyitják, csak úgy dől be az érdes tavaszi levegő. Zudorné a léghuzatban áll, bekötött fejjel, cérnakesztyűben, kinyúlt szvettere alatt megboldogult férje jégeringét viseli.
– Mindig mondtam, hogy nem szabad nőnek kiadni a szobát – sóhajtja, és magához öleli a kisseprűt meg a brunolinos üveget. – Tettél új papírt a fiókokba?
Irma nem is felel. Hisz láthatta mama… Egyebet sem tesz, mint papírral béleli ki a fiókokat.
– Férfit kéne idevenni – szólal meg újra Zudorné, s Irma türelmetlen mozdulattal sepri füle mögé a haját. – Még mit nem! Hogy nőket hozzon ide!
– Egy szolid, csöndes, megállapodott úriembert –dünnyögi Zudorné.
– Annak is van nője! – csattan fel Irma, s nyaka pirosan duzzad ki a ruha kivágásából. – Mindegyiknek van!
Zudorné lehámozza a cérna
