A FÉNYKÉP
A napokban vidékre utaztam. Kelenföldön felszállt egy ötvenöt-hatvan év körüli asszony. Ősz haj keretezte az arcát, de a tartása egyenes volt, a mozgása fürge. Azért terelődött rá a figyelmem, mert több réteg papírba csomagolt képet tartott a kezében, nem tudott megfelelő helyet találni neki. Előbb feltette a csomagtartóba, de rögtön le is vette onnan, olyan arckifejezéssel, mint aki valami gondatlanságon kapja rajta magát. Aztán a padra fektette, kímélő, csaknem gyöngéd mozdulattal. De a fülke pillanatok alatt megtelt, az utasoknak szükségük volt a helyre. Egy vasutas felajánlotta, hogy a bőröndök tetejére fekteti a csomagot, már nyúlt is utána. Az asszony tagadólag rázta a fejét, s gyorsan ölbe vette a képet. Mind a két kezével tartotta.
– Nem kényelmetlen így utazni? – kérde
