6. TOJÁS ÉS ARANY
Tördemicen, ahol leszálltunk a kocsiról, kis zápor hullott. A hegy derekán vezető süppedékes úton jártunk, mikor a zápor elvonult. Ott váltottunk szót az első hegybéli emberrel. Jobban mondva asszonnyal, egy gömbölyű, piros arcúval. Rózsás arca nyilván hirdette, hogy maradt bor Badacsonyban. Pöttömnyi házból futott elénk, szőlősorok között.
– Hála a jóságos Istennek. A Mariska néni boldog asszony. Megjött mind a két lánya, sőt az unokája is. Az új veje is, amint látom. – Úgy lendült, hogy a nyakába ugrik feleségemnek, és összecsókolja, de Marika szigorúan tett egy fél lépést hátra. Így csak a karját simogatta.
– Vékonyka lett, gyöngyöm, mint egy szál venyige. Sebaj, a fő, hogy megvagyunk.
Minden bizonnyal tegezte valamikor a nálánál húsz évvel idősebb asszony, de az a
