8.
LÉLEKLÁTÓ
Ma már nem foghatom fel ésszel: honnét vettem a bátorságot körülbelül huszonhárom éves koromban, hogy grafológusirodát nyissak Kőszegen? Igaz, nem volt miből éljek. Apám akkor már hónapok óta betegeskedett. Elég volt a szívének, hogy tanulmányaimat abbahagytam. Szégyenletes lett volna hazatérni teljes csőddel. Hiába törtem a fejem, és hiába próbáltam fellelni valamilyen tisztes kenyérkeresetet. Erre az égvilágon semmi lehetőség nem volt. Az üzemek kapujában reménytelen várakoztak a munkanélküliek. De mindezeket számításba véve is bolondos ötlet volt a grafológia, melynek a tudományosságában egyáltalán nem hittem. Azzal a meggyőződéssel fogtam hozzá, hogy amit csinálok, közönséges csalás. Most védekezhetnék, hogy eljövendő írói pályámhoz iskolának szántam, lélektani kísérlete
