7.
BÉCSI HASZONTALANSÁGOK
Előttem egy okirat, mely szerint a Soproni Notesz belső munkatársa vagyok. Nagyon büszke lehettem erre a rangra, mert a papírt megőriztem a viharos évtizedekben, és nagyon kevés az olyan papír, amit megőriztem. Horváth József állította ki számomra. Még külön elkészült német nyelven is, arra az esetre, ha Bécsbe utazom. Horváth Jóska rendkívül választékosan öltözött, igen megnyerő külsejű fiatalember volt. De az egyéniségében, a hanghordozásában is volt valami lebilincselő, úgy éreztem, mindenkinek, akihez szól, a sorsát szívén viseli, és szeretne neki valamiben segíteni. Könnyed, finom, szellemes lapot akart szerkeszteni. Úgy emlékszem, Nádas Sándor Pesti Futára volt az eszményképe. A magyar íróknak az a bajuk – mondta egyszer –, hogy mind próféta akar lenni. Ne
