TIZENHATODIK FEJEZET
Kyra egyedül állt a meleg, nyári földön, áhítattal nézte a körülötte lévő világot. Minden virágzott, káprázatos színek borítottak mindent, a dombok oly zöldek, oly élénkek voltak! Sárga és piros virágok tarkították a füvet. Mindenhol fák virágoztak, vastag lombozatuk gyümölcsökkel terhesen imbolygott a szélben. A dombokon érett virágok és szőlő illatától volt nehéz a nyári levegő. Kyra értetlenül nézelődött, csodálkozott vajon hová került és hova lett a népe? Hol van a tél?
Sikoltást hallott magasan fenn az égen, és ahogy felnézett Theoszt látta a magasban körözni. Lecsapott, a fűben landolt, de néhány méterrel arrébb, onnan bámult vissza rá átható, ragyogó sárga szemével. Valami ki nem mondott történt közöttük, kapcsolatuk olyan intenzív volt, mintha szavakra nem is
