Egész éjjel nem aludt, s valami hatalmas haladvány szerint erősödő dühe reggelre a legszélső határáig ért. Sietve felöltözött, s mintha csészében vinné magával a haragját, s félne, nehogy kiloccsantsa, félne, nehogy a haragjával együtt az energiáját is elveszítse, amire szüksége van a feleségével való szembenézéshez, amint értesült róla, hogy felkelt, átment az asszony szobájába.
Annát, aki azt hitte, nagyon jól ismeri a férjét, megdöbbentette a látványa, amikor belépett hozzá. Homloka redőkbe vonva, szeme sötéten előreszegezve, kerülve az ő tekintetét, szája zordan, megvetően összepréselve. Járásában, mozdulataiban, hangjában olyan határozottság és szigorúság tükröződött, amilyet még sohasem látott tőle. Belépett a szobába, nem is köszönt, egyenesen az íróasztalhoz ment, fogta a kulcsot,
