– Nem, semmi áron nem eresztem el magát – felelte Betsy Anna arcát fürkészve. – Meg is sértődhetnék, ha nem szeretném annyira. Mintha bizony attól félne, hogy kompromittálja az én kis társaságom. A kis szalonba kérem a teát – mondta összehúzva a szemét, mint mindig, ha cselédhez beszélt. Átvette a levelet, és elolvasta. – Alekszej a bolondját járatja velünk – mondta franciául –, azt írja, nem tud eljönni – tette hozzá olyan természetes, egyszerű hangon, mint akinek eszébe sem jutna, hogy Vronszkij bármi mást is jelenthet Annának egy krokettpartneren kívül.
Anna tudta, hogy Betsy mindent tud, de amikor a jelenlétében beszélt Vronszkijról, egy percre mindig sikerült elhitetnie magával, hogy semmit sem tud.
– Á! – mondta közönyösen Anna, mintha cseppet sem érdekelné a dolog, és mosolyogva f
