Betsy sietve bemutatta őt Annának.
– Képzeljék, majdnem elgázoltunk két katonát – kezdte rögtön mesélni a hölgy, kacsingatva és mosolyogva, visszarántva az uszályát, amelyet túlságosan kivetett oldalra. – Én Vaszkával jöttem… Á, még nem is ismerik egymást. – Azzal családnevén mutatta be a fiatalembert, közben elvörösödött, és hangosan nevetett a baklövésén, amiért az előbb egyszerűen Vaszkának titulálta egy idegen előtt.
Vaszka újból meghajolt Anna felé, de nem szólt semmit. Sapphóhoz fordult:
– Elvesztette a fogadást. Mi érkeztünk előbb. Fizessen! – mondta mosolyogva.
Sappho még vidámabban nevetett.
– Nehogy már itt! – mondta.
– Nem baj, később úgyis megkapom.
– Jól van, jól. Ó, igen! – fordult a hölgy a háziasszony felé. – Annyira szégyellem magam… Egészen elfeledkeztem róla… Vend
