– Egyet se féljen, Darja Alekszandrovna! – mondta vidám mosollyal Levin. – Nem fogom leejteni, nem lesz semmi baj.
És ügyes, erős, gondos és óvatos mozdulatait látva az anya megnyugodott, és derűsen, helyeslően mosolygott rá.
Itt, vidéken, a gyerekek és a rokonszenves Darja Alekszandrovna társaságában, mint oly gyakran, Levinen úrrá lett az a gyerekes vidámság, amit Darja Alekszandrovna annyira szeretett benne. Együtt futkosott a gyerekekkel, tornamutatványokra tanította őket, Miss Hullt megnevettette tört angolságával, Darja Alekszandrovnának falusi elfoglaltságairól mesélt.
Ebéd után, amikor kettesben üldögéltek a teraszon, Darja Alekszandrovna Kittyre terelte a szót.
– Tudja, hogy Kitty lejön hozzám, és itt tölti a nyarat?
– Tényleg? – mondta Levin, és gyorsan témát változtatott. –
