Szergej Ivanovics azonban csak a vállát vonogatta.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Csak azt, hogy mindazon jogokat, amelyek engem… amelyek az én érdekeimet érintik, teljes erőmből védeni fogom; csak azt, hogy amikor nálunk, egyetemistáknál házkutatást tartottak, a csendőrök elolvasták a leveleinket, kész voltam teljes erőmből megvédeni ezeket a jogokat, megvédeni a jogomat a tanuláshoz, a szabadsághoz. Értem a hadkötelezettséget, amely a gyerekeim, a testvéreim, sőt a magam sorsát is érinteni fogja, kész vagyok vitatkozni arról, aminek köze van hozzám, de azon rágódni, hogy hogyan osszunk szét negyvenezer zemsztvorubelt, vagy hogy mi legyen a bolond Aljoska büntetése – ehhez nem értek, erre nem vagyok képes.
Konsztantyin Levin úgy beszélt, mint akiben átszakadt a szavak gátja. Szergej Iva
