Vronszkij az órájára pillantott, és elsietett.
24
Amikor Vronszkij Karenyinék teraszán az órájára nézett, annyira izgatott volt, annyira lekötötték a gondolatai, hogy hiába látta a mutatókat és a számlapot, nem tudta kihüvelyezni, mennyi az idő. Kiment az útra, és elindult a csézája felé, óvatosan lépkedve a sárban. Úgy eltöltötték az Anna iránti érzései, hogy nem is érdekelte, hány óra van, maradt-e még ideje elmenni Brjanszkijhoz. Mint az gyakran megesik, csak a külsőleges emlékezőképességének volt birtokában, csak azt látta, mi a következő tennivalója. Odament a kocsishoz, aki elbóbiskolt a bakon, egy sűrű lombú hársfa egyre hosszabbodó árnyékában; megcsodálta az izzadó lovak fölött lebegő-zümmögő szúnyograjokat, felkeltette a kocsist, beugrott a csézába, és kiadta az utasítást, hogy
