– Véget vetnünk? Hogyan, Alekszej? – kérdezte csendesen az asszony.
Most már nyugodt volt, arcán gyengéd mosoly fénylett.
– Elhagyja a férjét, és összekötjük az életünket.
– Már így is össze van kötve – felelte alig hallhatóan Anna.
– Igen, de egészen, egészen.
– De hogyan, Alekszej, mondd meg, hogyan? – kérdezte reménytelen helyzete fölötti szomorú gúnnyal az asszony. – Szerinted van kiút egy ilyen helyzetből? Nem vagyok-e a férjem felesége?
– Minden helyzetből van kiút. Dönteni kell – mondta Vronszkij. – Minden jobb ennél a helyzetnél, amelyben élsz. Hiszen látom, hogy szenvedsz minden miatt, a társaság, a fiad, a férjed miatt.
– A férjem miatt ugyan nem – válaszolta egyszerű gúnnyal Anna. – Nem ismerem, nem is gondolok rá. Nem létezik.
– Nem vagy őszinte. Ismerlek. Miatta is sze
