A gyerek okozta a legtöbb zavart az érintkezésükben. Ha jelen volt, se Vronszkij, sem Anna nem engedte meg magának, hogy olyasmiről beszéljenek, amit nem ismételhetnének el bárki előtt, sőt azt sem engedték meg maguknak, hogy akár csak célozzanak olyasmire, amit a gyerek nem érthet. Nem egyeztek meg erről, egyszerűen így alakult. Gyalázatnak tartották volna, ha becsapják a gyereket. Csak mint egyszerű ismerősök beszélgettek előtte. Ám minden óvatosságuk ellenére Vronszkij nemegyszer érezte magán a fiú figyelmes, zavarodott tekintetét, nemegyszer érezte, hogy különös félénkséggel, bizonytalansággal, hol kedvességgel, hol hidegséggel és szégyenlősséggel viseltetik iránta. Mintha csak megsejtette volna, hogy az anyját valami fontos kapcsolat fűzi ehhez az emberhez, de olyan, amit ő nem képes
