– Mint látod – mondta mogorván Vronszkij, és megtörölte a száját, de nem nézett rá.
– Nem félsz, hogy meghízol? – kérdezte a másik, és odahúzott egy széket a fiatalabb tisztnek.
– Hogy? – mondta dühösen Vronszkij, és grimaszt vágva kimutatta egészséges fogait.
– Nem félsz, hogy meghízol?
– Pincér, jerezit! – kiáltotta Vronszkij, áttette a könyvet a másik oldalra, és olvasott tovább.
A pohos tiszt felvette az itallapot, és a fiatalabbik felé fordult.
– Válaszd ki te, mit igyunk – mondta, odaadta neki a lapot, és ránézett.
– Talán rajnait – mondta a fiatal tiszt, félénken Vronszkijra sandítva, és alig serkedő bajuszát tapogatva. Látta, hogy Vronszkij nem fordul feléje, ezért felállt.
– Menjünk át a biliárdszobába! – mondta.
A pohos tiszt jámboran felállt, és elindultak az ajtó felé.
