– De hát ki ellen háborogsz? Amúgy egyetértek veled – mondta Sztyepan Arkagyjics őszintén és vidáman, bár érezte, hogy Levin őt is azok közé sorolja, akiket pár fillérért meg lehet venni. Levin elevensége örömmel töltötte el. – Ki ellen háborogsz? Amit Vronszkijról mondasz, abból sok minden nem igaz, de nem is erről akarok beszélni. Azt akarom mondani, a helyedben én feljönnék velem Moszkvába, és…
– Nem, nem tudom, tudod-e, bár édes mindegy. Szóval elárulom – megkértem a kezét, és kikosarazott, ezért nekem Katyerina Alekszandrovna csak egy rossz, szégyenletes emlék.
– Ugyan! Badarság!
– Ne beszéljünk erről. Kérlek, ne haragudj, ha goromba voltam – mondta Levin. Most, hogy mindent kiadott magából, megint ugyanolyan volt, mint reggel. – Ugye nem haragszol rám, Sztyiva? Kérlek, ne haragudj
