Levin megcsodálta az idei szaporulatot, amely rendkívül szép volt – a korai borjak máris akkorák, mint a parasztok tehenei, a Páva három hónapos lánya meg akkora, akár az egyéves üsző –, parancsot adott, hogy hozzanak nekik egy vályút, az etetőrácsokba meg tegyenek szénát. De kiderült, hogy a télen át nem használt karám számára még az ősszel készített rácsok összetörtek. Az ácsért küldött, akinek éppen a cséplőgépen kellett volna dolgoznia. De kiderült, hogy az ács a boronákat javítja, amelyeknek farsang utolsó hetére készen kellett volna lenniük. Levint nagyon felbosszantotta a dolog. Bosszantotta a gazdaság örökké ismétlődő elhanyagolása, ami ellen teljes erőből küzdött éveken át. Megtudta, hogy a télen nem használatos etetőrácsokat átvitték az igáslovak istállójába, és ott törtek össze,
