12
Miután visszatért Moszkvából, Levin az első időben mindannyiszor összerezzent és elvörösödött, ha kikosarazásának csúfsága eszébe jutott, és ilyenkor azt mondta magában: „Így vörösödtem el, így rezzentem össze, azt gondolván, hogy mindennek vége, amikor egyest kaptam fizikából, és meg kellett ismételnem a második évet; így gondoltam, hogy végem, amikor a nővérem által rám bízott birtokkal rosszul sáfárkodtam. És? Ahogy teltek az évek, s most visszaemlékszem rájuk, nem is értem, hogyan tudtak annyira elkeseríteni. Így lesz ezzel a bánattal is. Múlik az idő, és már nem fog zavarni.”
De eltelt három hónap, és még mindig zavarta, éppúgy fájdalmas volt visszagondolnia rá, mint az első napokban. Nem tudott megnyugodni, mert hiába álmodott oly régóta a házaséletről, hiába érezte, hogy megére
