Konsztantyin Levin sóhajtva körülnézett a sötét és piszkos szobában. Ez a sóhaj még jobban felbosszantotta Nyikolajt.
– Jól ismerem a maga meg Szergej Ivanics arisztokratikus felfogását. Tisztában vagyok vele, hogy ő teljes szellemi kapacitásával a fennálló rosszat próbálja védelmezni.
– No de miért beszélsz folyton Szergej Ivanicsról? – kérdezte mosolyogva Levin.
– Szergej Ivanicsról? Hogy miért? – kiabált Szergej Ivanics nevét meghallva Nyikolaj Levin. – Megmondom, miért… De mit lehet erről mondani? Csak annyit, hogy… Miért jöttél ide? Te megveted ezt az egészet, jól van hát, fel is út, le is út! – kiabálta, felállva a székből. – Menj innen, menj innen!
– Dehogyis vetem meg – mondta félénken Konsztantyin Levin. – Még csak nem is vitatkozom.
Visszajött Marja Nyikolajevna. Nyikolaj Le
