26
Reggel Konsztantyin Levin elutazott Moszkvából, és estére már haza is ért. A vonaton a politikáról beszélgetett útitársaival, meg az új vasútvonalakról, és akárcsak Moszkvában, elhatalmasodott rajta a fogalmak zűrzavara, az elégedetlenség önmagával, a szégyenkezés valami miatt; de amikor az állomásukon leszállt a vonatról, és megismerte félszemű kocsisát, Ignatot a felhajtott gallérú kaftánban, amikor az állomásépületből kiszűrődő gyér fénynél megpillantotta szőnyeggel bélelt szánját, felkötött farkú lovait, szerszámjukon a karikákkal és bojtokkal, amikor Ignat, még miközben pakoltak fel, elújságolta a falusi híreket, meg hogy megérkezett a munkástoborzó, és megellett a Páva – úgy érezte, kezd eloszlani a zűrzavar, elillan a szégyenkezés és az elégedetlenség. Érezte ezt már akkor is, a
