– Én is örülök – mondta Dolly halványan mosolyogva, és próbálva kihámozni Anna arckifejezéséből, hogy mindent tud-e. „Biztosan tudja” – gondolta, észrevéve a szánakozást Anna arcán. – Gyere, megmutatom a szobádat – folytatta, próbálva elodázni a magyarázkodás pillanatát, amennyire csak lehet.
– Ő Grisa? Istenem, hogy megnőtt! – mondta Anna, és miközben megcsókolta a gyereket, nem vette le a szemét Dollyról; megállt és elpirult. – Nem, ne menjünk sehová!
Levette a kendőjét, kalapját, kiszabadítva belőle egyik göndör, fekete tincsét, és szétrázta a haját.
– Csak úgy ragyogsz a boldogságtól és az egészségtől! – mondta majdnem irigyen Dolly.
– Én?… Igen – mondta Anna. – Istenem, ez meg Tánya! Annyi idős, mint az én Szerjozsám – tette hozzá, amikor a kislány odaszaladt. Karjába vette, és me
