– Nos, maman, tényleg jó egészségben van? – ismételte meg a kérdést az anyja felé fordulva.
– Minden a legnagyobb rendben. Alexandre nagyon kedves volt. Marie egészen megszépült. Nagyon érdekes nő lett.
És újból mesélni kezdett arról, ami a legjobban érdekelte, az unokája keresztelőjéről, amiért Pétervárra utazott, meg a rendkívüli kegyről, amiben az uralkodó a nagyobbik fiát részesítette.
– Itt van Lavrentyij – mondta Vronszkij kipillantva az ablakon –, menjünk is, ha nem bánja.
A kocsiba belépett az öreg komornyik, aki a grófnéval utazott, jelentette, hogy minden készen áll, és a grófné induláshoz készülődve felemelkedett.
– Menjünk, most nincs akkora tömeg – mondta Vronszkij.
A komorna fogta a kézitáskát és a kiskutyát, a komornyik és a hordár pedig a többi csomagról gondoskodott.
