Vronszkij Oblonszkij mellett állva nézegette a kocsikat, a kiszállókat, és teljesen elfeledkezett az anyjáról. Fellelkesítette és megörvendeztette az, amit most megtudott Kittyről. Mellét önkéntelenül is kidüllesztette, szeme fénylett. Győztesnek érezte magát.
– Vronszkaja grófné ebben a fülkében van – mondta a hetyke kalauz, Vronszkijhoz lépve.
A kalauz szavai felrezzentették, eszébe juttatták az anyját s a közelgő viszontlátást. A lelke mélyén nem tisztelte az anyját, s noha ennek nem volt tudatában, nem is szerette őt, bár annak a körnek a felfogása szerint, amelyben élt, no meg a neveltetése alapján is, nem tudott elképzelni másféle viszonyulást az anyjához, mint a lehető legengedelmesebbet és legtiszteletteljesebbet, s minél engedelmesebb és tisztelettudóbb volt vele látszatra, a le
