Tizenharmadik fejezet
Thor a Fegyvercsarnok hosszú ünnepi asztalánál ült, mellette légiós testvérei, közeli barátai, rengetegen az Ezüstcsapatból, vele szemben Kendrick, Kolk és Brom. Még sosem érezte magát ennyire otthon. Ez a nap mindent megfordított. Eddig a napig valamilyen szinten kívülállóként tekintettek rá, vagy jobb esetben mint a légió egyik tagjára. A mai naptól kezdve azonban közülük valónak tekintik. Látta abból, ahogy ránéztek, abból, ahogy megszólították. Velük egyenrangúként. Ezek a férfiak, akiket egész életében csodált, most megadják neki azt a tiszteletet, amelyre mindig is vágyott. Sosem akart semmit annyira, mint hogy itt lehessen velük, egy asztalnál üljenek, az oldalukon harcolhasson, és elfogadják őt.
Thor kimerültebbnek érezte magát, mint valaha. Már majdnem két
