Tizenhatodik fejezet
Thor kézen fogva sétált Gwennel a réten a kora reggeli fényben. Krohn mellettük loholt, épp Gwen édesanyjának kastélyából tartottak hazafelé. Varázslatos éjszaka volt, a fiú legvadabb álmait is túlszárnyalta. Még sosem ébredt ilyen békésen, elégedetten, ennyire egyensúlyban a világgal. Úgy érezte, Gwen mellett megtalálta a helyét a világban, és többé nem is akart máshol lenni. Nem érdekelte, a lány hova viszi, a lényeg az volt, hogy együtt legyenek.
Teljesen kipihent volt, most, hogy végre aludt egy jót az éjjel. Napok óta talpon volt, csatában, lóháton, és úgy érezte, mintha ebben a hónapban most aludt volna először. Egész éjszaka furcsákat álmodott: csata, katonák, kardok és pajzsok – sőt még arról is álmodott, hogy gyereke születik. Ha Krohn kora reggel nem kelti
