THOROCZKAY SAMU
Samu úrfit először szivarozni láttam a Mihály úrék szobájában, amit szalonnak kell nevezni s ahol egy porcelánból rakott alacsony kemence, a kandalló előtt, egy székben ült. Engem Krisztina nagyasszony vitt bé; a hordozható karosszéke megett kellett mennem. Mihály úrék már ebéd után voltak, mikor engemet az öregasszony a fiatalnak prezentált.
– Engedd meg, kedvesem – így mondotta az öregasszony, mert úgy beszélt a menyével, mintha az volna az öreg s ő a fiatal –, hogy prezentáljam neked a kicsi társalkodónémat, Kriza Katalint. Az István papjának a leánya. Délutáni órákban, mikor nekem rá szükségem nincsen, ha akarod, foglalkoztathatod. Hímezni, igaz, nem tud, de azért elég ügyes kezű, fésülni megtanítottam.
Én mélyen meghajoltam a fiatalasszony előtt.
– Merszi Máman – m
