BÚJÓCSKA
Az újságpapírt félbevágta Teri; kettéhajtotta, majd négyrét. Ahol a közepére kis lyukat vágott, ott dugta ki későbben a Teri kishúga az orrát. Az orrnyílás felett, két kis hasításon csillogott át a gyerek nagy, fekete szeme. Teri cérnát fűzött a papírálarc két oldalába, s a kislány fején, hátul, összemadzagolta. Befejezésül jambó-sapkát húzott a fejebúbjára. Könnyezésig nevetett.
A kislány hangosan lihegett az arcára tapadó papírálarc alatt. De a többiek tapsoltak, visítottak:
– Nézd Idát!
– Nem is Ida!
– Most a doktor bácsit csináld, Ida!
– Most az ószeresnét!
Semmiség volt érezni, és éreztetni: ő a doktor és az ószeresné. Később is mindig magától értetődött, hogy ő nem ő, hanem éppen az, akinek felöltözteti a stúdió jelmeztervezőjének rajzai nyomán készült ruhákba az öltö
