SZOMSZÉDSÁG
Minden elképzelhető foglalkozások között, mindig is legjobban tiszteltem, csodáltam, féltem, irigyeltem és rettegtem az odahaza ülő, háztartást vezető asszonyokét. Sokkal szerettem volna megbarátkozni közülük: néha tanácsukat is lekértem volna. De legmosolygóbb szabadkozásom sem tudta áttörni azt a bizalmatlanságot, mit szomszédságomban otthonülő írói mesterségem keltett. Ha dolgozó nő – gondolták talán ők rólam –, miért ül itthon, miért látjuk kosárral cipekedni az üzletből olyan időben, mikor az igazi dolgozók oda vannak gyáraikban és hivatalaikban? S miféle munka lehet az enyém – vélhették jogosan –, hogy a nap bármely időszakában űzhető, hogy néha egy időben hallani oly vékony falú előszobám ajtaján át az ebédkészítést jelző hangos gázóra és írógépem kattogását?
Magányos,
