– Igen. Méltóságos lett – mondta Gabi és elpirult. – Mondtam már neked, hogy demokráciát nem hoztak magukkal az öregek Erdélyből. Megeszünk két virslit. Aztán bemegyünk egy utóevésre és megköszöntjük az öreget. Most nem! Jaj, most nem! – és gyerekesen fintorgott. – Ha most bemegyek, Gál Ambrusné a szakajtónyi keblére ölel, szegény kis árvának nevez. Huzella pedig költőtársnak szólít, szájon csókol, és megpróbál rávenni, hogy helyezzem el a versét a Honfoglalásnál. Inkább az éhhalál. Az öregem angyal, de imádóinak serege felettébb vegyes.
– Mádyt láttam bemenni – mondta Móni.
– Hát az meg ki?
– Bankigazgató – mondta Móni, és sürgősen másról kezdett beszélni. A Mády házában, annál a házmesternél lakott másfél éven át, aki a házmesterség mellett altiszt is volt Mády bankjában…
– Mády? Nem
