– Alsóház! Tisztelt alsóház! – dadogott Tihamér – mondok egy viccet – és előre felvihogott.
Huzella Mária is a fiatalokra figyelt. Gál Ambrusné kicsit sértődötten ült az asztal közepén, s Zakariással próbált beszédbe elegyedni. Joachim Mády mellett, cseppet feleslegesnek érezve magát, tartózkodóan nézett maga elé a cigarettafüstbe, s lágyan elfektette maga elé szép vonalú, szőrös és briliánsgyűrűs kezét. Malák János az asztal végén harsányan kacagott Tihamér viccén.
– Igen, Olga – mondta Mády az asztalfőn. – Másfél éve. Autószerencsétlenség következtében. A balatoni műúton történt. Írtak róla a lapok akkoriban.
– Igen. Olvastam – mondta Gerő, elhúzva a szót s azzal az arckifejezéssel, amit akkor öltünk fel önkéntelenül, mikor részvevők akarunk lenni, de a részvét szavai csak közhelyekbe
