Szavait pillanatnyi döbbent csend követte. Horváthné elvörösödött. Móni Mili állítólagos apjára gondolt, a szobrászra. Homlokát ellepte a veríték, köhintett, nyelt, és kivágta a csávából magát:
– Ahhoz, hogy egy színész különböző fajú embereket egyformán illúziókeltően tudjon alakítani, jó, ha nem egyetlen, kihangsúlyozott faji típust képvisel, Mili…
Izzik Irma harsogott:
– Merő tévedés! Kedves Horváth, maga nagy elme, de ehhez nem ért. Minél erősebben faji jellege van egy művésznek, művészetét annál eredetibben és színesebben tudja kifejezni. Gondoljon Saljapinra…
– Saljapin énekes és nem is orosz eredetű.
– Hanem tatár! – állította Irma, s pillanatok alatt bukfencező képzettársítással a turáni eszméről beszélt. Ezek után már nem volt nehéz megállapítani – ő turáni hun, Móni turáni b
