– Gyönyörű! – sikongott Mérey Mili. – Becsületszavamra, olyan, mint a mese! Ez festés? – kérdezte, és lelkendezve tapogatott egy faberakásos, pásztorjelenetet ábrázoló faliképet Zalán feje fölött.
A költő felnézett Mili fehér karjára, és megrebbent lusta szemhéja.
Mili csodálta a lakást. Egyik sarokból a másikba szaladt.
– Eredeti! Ezt persze mind te találtad ki, Irma! Órákon át szoktam csodálni az Irányi utcában a boltodat. Ha egyszer főbérlő leszek, én is rendezek be magamnak egy édes parasztszobát. Péterke! Ez mi, ez a háromszegletű?
Göncze Péter buzgón mutatta Milinek a falitékát.
Mili partnere, Balázskay Borús Béla, úgy is, mint Hab-Ur-Lam, a költő, a költőtárs-házigazda mellé telepedett. Zalán, egy lassított filmfelvételt lefőző tempóval, súlyosan, álmosan kancsót emelt – csöcsö
