– Ki ez az alak?
– Áz? Á titkár! – legyintett fáradtan Madár Győző. Köhögött, leült, és kivett egy cigarettát a Kokaséi közül.
– Titkár. Tudtommal semmiféle új titkárt nem szerződtettünk. És nem is fogunk. A személyzeti létszám teljes. Túl teljes, hogy ne mondjam.
– Miért? – kérdezte Madár Győző. – Miért? Talán sokát fizettek? A Nótás Sanyi elsején kapott először rendes fizetést. Á Horváth Móni egy vás fixet se káp. Á Bákody Gábi egy fél vasat se káp. Á Bicó egyszer kapott komoly dohányt. Nos? Á titkár is csák á volontőrök létszámát szaporítja. Nem?
Kokas összefonta a karjait, és súlyosan ráhelyezte kiálló rengeteg hasára.
– Az egész bandát ki kellene vágni, Győző. Annyi éhenkórász titánt csődítettetek egybe, hogy maholnap mozdulni sem lehet tőlük.
– Én nem csődítettem. Te csődítette
