– És nála is lakol, ugye?
– Igen. Úgy élünk, mint két diák. Van két külön bejáratú szobánk a Tátra utcában. És egy fürdőszobánk. Egyszer majd bemutatlak az öregnek. Értékelni fogja szorgalmadat. Engem elveszett embernek tart, jóllehet meggyőződésem ellenére, csak hogy kedvében járjak, öt félévet végeztem a jogon. Ezt nem tudtad? Nem szoktam dicsekedni. Teljesen fölöslegesnek tartom a tanulást. Csak az öreg kedvéért doktorálok. Még kiskorú vagyok, és az öreg ragaszkodik ilyen babonákhoz, mint az egyetemi végzettség. Rólad majd nem mondom azt, hogy újságíró vagy, hanem azt, hogy tanár.
– Hát nem apád akarta, hogy újságíró legyél?
– Apám? Apám a legvadabb Bethlen-párti, öreg erdélyi reakciós. Mikor megtudta, hogy felmentem Makulárhoz, két hétig nem fogadta a köszönésemet.
– Érdekes ember
