Csak Jucika furakodott a tömegben előre, s felkapaszkodott a városháza kerítésére. Majd leszédült az izgalomtól. Az udvaron ezüsttől, damaszttól, kristályoktól roskadozó virágos asztalok körül ültek a díszmagyar ruhás urak és asszonyok. Nyalka huszárok ropogós malacsültet, egybensült kappant, tortákat, gyümölcsöket, s isten tudja, milyen soha nem látott tornyos, reszkető, rózsaszínű csodákat hordoztak kerekeken.
Ezüstserlegből veres egri bikavérrel koccintottak az urak. A főhelyen egy csodaszép öreg pap bácsi ült, ezüst a feje, lila a hasa, jobbján a főispán, talpig fehér selyem díszmagyarban. Nem messze tőlük kicsiny emelvényen állt Déryné! Mint a páva farka, úgy terült szét alatta csillogó gyönggyel hímzett óriási uszálya. Veres hajában aranyos korona villogott. Az urak s asszonyságok
