Az ingaóra darabokra zúzódva esett le a falról.
– Úristen! – sikoltott Zsuzsi, fölült az ágyon, de már nem volt ideje megkapaszkodni. Az ágy, mintha beszippantotta volna a morajló, mozgó föld, lefelé süppedt, aztán hirtelen fölfelé, magasra lökődött.
– Jaj, a fejem – visított Juci. Koppanva csapódott a gerendába azalvó gyermek homloka, s most halálos rémülettel ébredve, kifeleiszkolt a felső ágy rácsán át. Egyenesen az alvó Bebusra zuhant.
– Földrengés! – üvöltötte valaki az ablak alatt.
Benke egyszerre eszmélt.
– Hé, hé! Zsuzsi! Gyermekek! Életben vagytok?
Kivágta az ajtót, rohant Zsuzsiért. Aléltan feküdt a földön, az ágy előtt. Mire felnyalábolta, s elindult volna vele, csendes és mozdulatlan volt már ismét a föld…
Az utcákon halálsápadtan tárgyalták az emberek a pár pillanatig t
